Reggel megint rossz volt felkelni, mert nagyon szép álmom volt. Álmomban fél évvel ezelőtt jártam, még csak 2009-et írtunk. Ábellel még minden szép volt. Reggel ő kelt fel először, én a kávégép hangjára és a frissen darált kávé illatára ébredezni kezdtem. Mivel nekem kellett először beérni a céghez, ő kitolatott a terepjáróval a garázsból, hogy én ki tudjak állni. Útban az irodába a szél finoman simította végig a hajamat, imádom a cabriokat. Éreztem, hogy ez a nap döntő fontosságú lesz. Valami furcsa bizsergés futott végig rajtam. Tegnap este Ábel azt mondta valami fontosat szeretne megbeszélni velem. Talán ma, talán itt az ideje... Szinte biztos voltam benne, hogy megkéri a kezem. Az elmúlt hónapokban sokat olvastam a gyémántokról, karátokról, szinte az ujjamon éreztem a gyűrűt, ami majd egy életre hozzá köt. Az álmodozásomból titkárnőm listája ébresztett aki sürgetően sorolta a napi tennivalókat, így visszazökkentem a hétköznapok hajtómalmába. A nap többi része, mint lényegtelen momentum kimaradt az álmomból. De az este, melyet éjszakáról-éjszakára visszaálmodok ismét filmkockántént jelent meg előttem. Ábel, ahogy zavartan bejelenti a megváltoztathatatlant. A szép szőke lány, aki a helyemre költözik, aki mostantól az autómat vezeti... a szó, hogy csomagoljak, ami tudathasadáshoz vezetett...

...214567-es rab jelentkezik. 2010 áprilisa van, még csak fél év telt el azóta. Istenem, milyen jó lenne álmodni tovább...

További emlékeket olvashatsz a jövőről "A Jövő Emlékei" blogon a http://ajovoemlekei.blog.hu/ címen!