A hétvégén elkezdtük nézni ezt a sorozatot - akudt sorozatfüggőként nem is tehettünk volna mást. Az 1-8. részt már kivégeztük, kettessével néztük esténként - és nem altató gyanánt. :) Jó kis sorozat, na, minden epizód végén van valami csavar, ami miatt tovább azonnal tovább akarjuk nézni. :)

És most találtam egy játék felhívást, miszerint írjam meg, milyennek látom magam 2010. április 29-én. :) Úgyhogy leírom, hátha valami bejön belőle. :)

Na szóval, a jövő emlékei...

Sikeres, feltörekvő újságíró vagyok, akinek januárban szerkesztőségi állást ajánlott az egyik nagy kiadó életmód-magazinja. Élvezem a munkát, az új lehetőséget, a sok új ismeretséget, barátot. Sok-sok remek cikket írok, jól keresek, úgyhogy végre elkezdhetem szervezni az esküvőnket, ahol minden olyan, és úgy lesz, ahogyan azt mi szeretnénk.

Éppen a szépséges esküvői ruhák között válogatok a neten, miközben a következő sztárinterjúmat próbálom leegyeztetni telefonon. Ezután, lazításképpen futni indulok a párommal, aki remek edzőtárs: lelkesen készülök életem első maratonjára, amit novemberben szeretnék teljesíteni Firenzében, hogy aztán 2011 márciusában, Rómában egy 3 óra 15 percen belüli idővel hasítsak végig - ahol egyébként perfekt olaszsággal kommentelem végig a városnézést. :) Ma egy laza három kört teljesítünk a Margitszigeten, majd otthon pihenés gyanánt sorozatot nézünk, kezünkben egy bögre Ovomaltine kakaóval. :)

Hát, a sorozatban azért ennél izgalmasabb dolgok történnek, de nekem mindennél többet jelentene, ha a felsorolt dolgoknak legalább csak a fele teljesülne.

Aki az enyémen kívül mások jövőjére is kíváncsi, további történeteket olvashat aA Jövő Emlékei blogon.