HTML

Friss topikok

  • Vioricagirl: Megérkezett a nyeremény hozzám is, ismételten köszönöm! Most is azon hallgatom a zenéket! :) (2009.12.10. 22:07) Eredményeket mondunk!
  • TENGERPICI: A jövő latolgatása sokak számára csak lehetőség,blöff,vagy csak egyértelmű haszonszerzés. Pedig cs... (2009.12.02. 21:06) A jövő emlékei
  • laciknes: ja, laciknes.blog.hu Üdv Laciknes (2009.11.24. 19:50) Vége
  • drina78: Kedves őzikelány, a sors engem is megvert ezzel a betegséggel, de harcolok ellene, nem érdekel, h... (2009.11.23. 16:12) A jövő emlékei
  • Frucsasz: Faszikám, neked fogalmad sincs, mi az a rákenroll...Elárulom, a Slayer nem az. De ügyes vagy, az o... (2009.11.23. 08:05) Rákenroll a jövőből, faszikáim

A jövő emlékei

2009.11.05. 17:15 Frucsasz

Játék kezdődött: játék arról, hogy képzeljük el a jövőt. Nem érdekel a játék, nem érdekel a kihívás. Legkevésbé a sorozat, aminek a népszerűsítéséről szól az egész. Már elmúltak azok az idők, mikor ilyesmivel lázba lehetett hozni. De maga az ötlet: a gondolat arról, mi lesz… ez már sokkal érdekesebb. Főleg, mivel hosszú hónapok óta foglalkoztat. 

Ha valaki 5 évvel ezelőtt kérdezi meg tőlem, mit gondolok a jövőmről 2010-ben, a válasz egyértelmű lett volna: addigra lediplomázom magyar nyelv és irodalomból, tanítani fogok, reményeim szerint már nem a leánykori nevemen, hanem büszkén hordva a Tóth Balázsné asszonynevet. Reméltem, hogy addigra sikerül anyámmal is kibékülnöm, elfogadtatni magam, kivívnom a szeretetét. És talán már az első unokájával is megajándékozhattam volna.
 
Aztán Anya beteg lett… én dolgozni kezdtem, hogy be tudják szállni a költségekbe. Emiatt otthagytam az egyetemet. Balázs megijedt, elhagyott. Aztán Anya halála porrá zúzott. A lehetőség, hogy valaha is egy család legyünk, hogy a gyermeke lehessek, örökre elveszett. Összetörten, mély sebektől vérezve, kiégett lélekkel kászálódtam fel a padlóról, és jöttem fel Pestre. Egyedül, magányosan. Elmenekültem minden elől, ami volt, ami voltam, ami lehettem volna.
 
Aztán elértem, amin hosszú éveken át dolgozott a teremtő energiám: megbetegedtem. Azt mondják, a rák a másoknak megfelelni vágyó emberek betegsége. Ha valaki, hát én roppantul igyekeztem megfelelni az egész világnak, de legfőképp az anyámnak, még a halála után is. Erről szólt minden.
Első alkalommal megijedtem. Rájöttem, hogy egyedül vagyok, kicsi vagyok, és magányos. Nincs senkim, mindenkit elmarok magam mellől. Féltem. Leginkább attól, hogy még nem vagyok készen. Még nem tudtam, ki vagyok, ki lehetek. Hogy sokat vesztek, ha feladom, ha meghalok. Nem elmenni féltem, hanem itthagyni a dolgokat, a lehetőségeket. Küzdöttem, hogy legyen még időm szembenézni önmagammal. Mivel erősen akartam, sikerült. Szereztem időt.
 
Aztán éltem a keményen megszerzett, biztonságos, langyos pocsolyámban, boldogtalanul. Tudván, hogy ez nem én vagyok, és ha önmagamat akarom megtalálni, akkor bizony ismét robbantanom kell magam körül. Robbantottam.
 
Az elmúlt hónapokban rengeteget tanultam magamról: többek között azt is, hogy sosem fogom megismerni önmagam teljesen. Újra és újra tudok meglepetéseket szerezni magamnak. Valamiféle őrült dance macabre-ben élem a napokat, a koreográfia nyitott, bármi megtörténhet, és meg is történik. És már nem félek.
 
Ami jó, mert már nincs sok haladék. A kezeléseket elutasítom. Láttam, mivé roncsolják az embert: méltóságát vesztett korcs lénnyé pusztítanak. Kicsi, gnóm kopasz csontvázzá aszik a test, és ami rosszabb: vele a lélek is. Nem, nem kell kemo, nem kell sugár. Nem kell a műtét sem. Két és fél évtizedembe került, hogy elfogadjam a testképemet, a műtét visszafordíthatatlan, látványos torzulással jár: szörnyeteggé varázsolna. Nem tudnék megbékélni vele, soha. Tudom, hogy sokan megteszik, tudom, hogy úgy tűnik, hiúsági kérdést csinálok belőle, de nem erről van szó. Én nem vagyok szép, sőt. Az arcom, finoman szólva is inkább az érdekes kategóriába tartozik. De amivé a műtéttől változnék, abban a testben nem kellene az élet.
 
 
Mi lesz 2010 áprilisában? Elvileg még megtudhatom. Elvileg még itt lehetek. Még láthatom a semmit, a hétköznapok körkörös űrjét. Válság, zsibongás, választások. Leépítések és ígéretkupacok. Mindenki nyugtalan lesz, mindenki zúgolódni fog. De senki nem tesz semmit. Mert soha senki nem tesz semmit. Az emberek élni fogják az üres, tompa életüket, ahogy teszik ezt jelen pillanatban is. Nálunk valószínűleg akkortájt zajlik majd a következő leépítéshullám. Emberek mennek. Emberek jönnek. Kicsiben és nagyban és még nagyobban egyaránt játszani fogják az élet nagy monopolyját. Újra és újra, körbe-körbe.
 
Mi lesz 2010 áprilisában? Az Állatkertben pont ekkor fog lezajlani a Föld legszebb tavaszünnepe: a japán cseresznyék virágzása. A szurikátakölykök előjönnek a föld alól. A kis farkasok is kidugják már az orrukat a vackukról. Otthon a kertben nárciszok ezrei nevetnek ki majd a földből. Kyra nyugtalan lesz: tüzelni fog.
 
Mi lesz 2010 áprilisában? Az egyik napról a másikra ránk szakadó tavasz kicsalja az utcára a fiatalokat. Eltűnnek a kabátok, előkerülnek a szoknyák, és az egész télen pihentetett motor kulcsai. Elkezdődik a fél éven át tartó őrült násztánc a szabadtéri szórakozóhelyeken.
 
Mi lesz 2010 áprilisában? Nem hiszem, hogy meg fogom tudni valaha is… Nincs erőm megvárni a végét. Apám valószínűleg beleőrül abba, hogy mindent, amiért ebben az életben küzdött, elvesztett; és amúgy is masszív alkoholizmusa eléri a csúcspontját. A barátaim zavarodottan állnak egy darabig, majd szétoszlanak. Nem fognak tudni többé úgy nézni egymásra, hogy ne jusson eszükbe, hogy valaki hiányzik. Márpedig az ember nem szeret emlékezni. Így aztán szépen lassan elkopnak egymástól, és élik tovább az életüket.
 
Mi lesz 2010. április 29-én? Nos, egészen pontosan aznap este fog játszani a bankom focicsapata az OTP-vel. Kemény meccs lesz.
 
Mi lesz 2010. április 29-én? Valahol a világban aznap meg fog foganni egy kislány. Egy kislány, akinek 7-es lesz a sorsszáma. Egyszer már leszületett ezzel a számmal, de akkor feladta, így most újra leosztják neki a lapokat. Mindig van újrakezdés, a sors lehetővé teszi, hogy újra és újra elkövethessük ugyanazokat a hibákat.
 
 
 (Hogy szabályos legyek: további történeteket lehet olvasni a jövőből A jövő Emlékei blogon.)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ajovoemlekei.blog.hu/api/trackback/id/tr971502988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

drina78 2009.11.23. 16:12:00

Kedves őzikelány,

a sors engem is megvert ezzel a betegséggel, de harcolok ellene, nem érdekel, hogy hogyan néz ki a testem, élni akarok!

Én szerencsés vagyok: drága szüleim nagyon idősek már, de még velem vannak és családom is van, barátaim.

Kérlek, ne add fel kedves őzikelány, engedd magad gyógyítani, Neked élned KELL!!!
süti beállítások módosítása