Mint fiatal tinilány,ez a feladat kicsit más,mit egyszerű blog bejegyzéseket írni.De hát a kihívás,az kihívás,amivel szembe kell nézni.Komolyan,nem is hittem volna,hogy ez ilyen nehéz lesz.Hogy hogyan látom magam 2010 április 29-én?

Bár ekkorra már átesek a "tinikor szörnyűségein",pl. hogy nincs elég cipőm,vagy elveszett a kedvenc ajakfényem,még ugyan az leszek,aki most vagyok.Igaz azt mondják,a halak csillagjegyűeknek a csütörtök nem egy szerencsés nap.A hivatalos tinikor sajnos együtt jár azzal,hogy különféle srácok fognak tetszeni...Azt hiszem,aznap még mindig plátói szerelmem lesz.És hazaérve,egy sóhaj kíséretében az ő poszterére fogok nézni.És azon gondolkodom,mit felejthettem el.Aztán rájövök,hogy csakis,és kizárólag azt,hogy én egyszer leírtam,milyennek látom magamat a mai napon.Valószínűleg újra visszanézem majd ezt a bejegyzést,és jót nevetek saját magamon.Majd rájövök,hogy ez a bejegyzés teljes mértékben valósággá vált.Mert más nem is történhetne.Aztán természetesen a bátyám elküld a gép elől,de ez csak részletkérdés :)

Ha érdekesnek találtad a témát,akkor további történeteket olvashatsz a jövőből a A Jövő Emlékei blogon!