Azt mondták, nem tud meghibásodni.

Tegnap is rakoncátlankodott, lejátszás közben furcsákat művelt. Először csak villogott a kijelző, aztán mire odanéztem, mintha nem is történt volna semmi.

Kikapcsoláskor szokás szerint a dátumot mutatta. Ekkor még nem esett le a tantusz.

Amúgy is rákaptam a projektoros házi vetítésekre. Lehetőség szerint maradok az igazi mozinál, — de itthon, négy fal között is lehet csodákat művelni. És akkor jött ez a Blu-ray lejátszó. Ezzel aztán messze a DVD minőség felett vagyunk, a képfelbontás mostantól nem akadály.

Novemberben még azt gondoltam, írok egy jó kis reklámcikket, arra majd biztosan harapnak. Könnyűszerrel megnyerem a lejátszót, aztán már mehet is a minőségi házi mozizás.

Később mégis elbizonytalanodtam. És mi van, ha mégsem én nyerek? Aztán itt ülök lógó orral a monitorom előtt, olvasgatom a saját írásomat és közben arra gondolok, milyen jó is annak a valakinek, aki a SONY ketyerét megnyerte helyettem.

Kell itt nekem sorozattól függeni.

Gondoltam, elég lesz, ha csak egy picit nézek belőle. Erre az első rész bőven megfelel, abba úgy is beleadnak apait-anyait. Aztán már hozzá is tudok szólni. A múltkor is társaságban voltam, és csak pislogtam, hogy ki az a Jack Bauer.

Ezzel a sorozattal viszont rendesen ráfaragtam. A jövő emlékei gyorsan elérte a célját — muszáj a következő részt is megnéznem. Minél több infót tudok meg az epizódokból, annál kevesebbet értek az egészből. Igazi kirakós játék, ahol egyelőre még az se biztos, hogy jó oldalával pakolom a puzzle-t. Mindeközben az izgalomtól már tövig rágtam a körmömet.

A filmbéli dátum meg egyre csak jön-jön-jön.

Hoppá, — Hiszen ma lenne az a nagy nap!

Tegnap, mikor a lejátszó ezt a villogást csinálta, még egyáltalán nem volt gyanús. Ahogy ott ültem a távvezérlővel a kezemben, a Blu-ray kijelzője baljósan föl-alá villogott, én meg azon agyaltam, mi az, ami nem stimmel.

Tegnap 28-a szerda volt, ma meg csütörtök. — Ha innen nézem, akkor úgy tűnik, minden OK. Az ablak tele esőcseppekkel, a fene se gondolta, hogy ilyen idő lesz. A rádióban a hírek a szokásos: túlteljesített, még nem találják, eltemette, újraélesztette, kihirdette, megmentette, visszafogta, előre jelezte.

„Előre jelezte?” — Ez az!

Fél évvel ezelőtt novemberben, amikor azt a blogos bejegyzést írtam, még nem tudhattam, hogy a megnyert lejátszó mára önállósítja magát. És most már nem csak a kijelzője, hanem a vetített képe is a mai dátumot villogtatja hatalmas számokkal: 2010. ÁPRILIS 29.

Én ezt nem értem.

További történeteket olvashatsz a jövőből a A Jövő Emlékei blogon.