Feltétlen olvasd el, még akkor is, ha nem érted, miért kellene elolvasnod. Tudom, hogy el fogod. Tudom, mert ismerlek. Jobban, mint bárki.

Azt is látom magam előtt - majd 5 hónap távlatából is -, hogy mosolyogsz. Arra gondolsz, hogy olyan vagyunk, mint Charlie Brown, aki magának küld képeslapot Bálint-napra. Játszhatunk gondolatolvasósat: Ijon Tichy hetedik utazása jár a fejedben, Stanislaw Lemtől, amikor kedvenc űrhajósunk időörvénybe kerül, és saját énjeivel találkozik űrhajójában. Hadd találjam ki: levetted a polcodról a Csillagnaplót, és belenéztél. Jó neked, az a szoba már leégett. Miután visszaülsz a monitor elé, azt is megmondom, hogy mi lesz a következő: UNK levele a Titán szirénjeiből. Hiányoznak a Vonnegut köteteim.

Soroljam még tovább a könyveket, filmeket, dalokat, egyéb kulturális utalásokat? Kezdjünk időn túli fejtegetésbe az időutazás paradoxonjairól, az alternatív valóságról?

Magamat ismerve elég, ha beleolvasol a A jövő emlékei blogba. Akkor majd megértem.