megmondtam én már akkor: 2010



veszem a kalapom, nincs új életem,

megteszi a régi, elhasznált is tökéletesen,

ez már a kapcsolat éve a jóslat szerint,

the year we make contact.



immár nem is hagyok nyitva semmit,

este nyolcra mindig besötétedik;

2763 a. u. c., holt nyelv, holt idő —

megáll az ész, te meg mész tovább.



[...]



nincs sok választásom, de örülök,

hogy nem látom a végét. itt az idő:

most van soha; második űrodisszea.

  De ez mostmár tényleg a múlt, ráadásul sokkal távolibb, mint ama másik, szintén megidézett: 2001



űrodisszeia, 2754 ab urbe condita,

hatalmi arrogancia, szuperintelligencia —

megcsalatás a porban és rengeteg tank:

a háború az háború az háború az háború.



monolit mezőkön gyülekszik a sötét anyag,

s felfal mindent, míg az álom vackait mossa.

van, hogy mese, és van, hogy vadság —

porhó, hideg nyugalom, holt játék.



„mindez, s régi, boldog nyarak emléke”,

de ez az önkéntesek nemzetközi éve;

szeretném a dolgokat rövidre zárni végre.



az önmagáért való szépség: rútság.

népszámlálás, szégyen; „de bizony

nem jó hírek jöttek abban az évben...”

  Stimmt.

 

(További történetek a jövőből A Jövő Emlékei blogon)