Április 29-e van .Szépen süt a nap.

A férjem dolgozik.Én itthon vagyok,várom első gyerkőcünket. A Kis pocaklakó szépen fejlődik.

Kisfiú lesz:) Attila,az apja, a nagyapja és a dédnagyapja után.

Épp a napi rutinomat végzem.Kis pakolászás után leüllök és bepötyögöm azt előző nap történéseit a blogomba.Emlékszem,az egészet egy verseny felhívás miatt kezdtem, azóta sem tudtam abbahagyni.És a blogom olvasói (már ha vannak) tanui voltak.A munkahelyem(műszaki áruház) karácsonyi szezonjának,ami annyira sikeres volt,hogy azóta fentebb léptem a ranglétrán.Osztályvezető lettem.AZ elején nem voltam biztos benne,hogy birom majd a tempót,de a férjem,a családom és a barátaim végig bíztattak.Kedves olvasóim remélem irigykedve olvasták a  bulgária nászutunk beszámolóját.És a babavárás napjait.

Mindig szerettem volna gyereket,de soha nem hittem hogy ez a csöppség-aki jelenleg csak rajtam keresztül kommunikál a világgal-ennyire felforgatja az életünket.

Ő a mi DROGunk.APA-val eddig is boldogok voltunk,eddig is pörögtünk,eddig ezer fokon égtünk,de mióta tudjuk hogy Ő is van,még boldogabbak vagyunk és egyszerűen úgy érzem,most semmi nem nehéz,semmi nem lehetelen.

Magabiztos lettem.

Azt kérdezed, most hogy jellemezném magam??

Hát Boldog,Osztályvezető,Kismama,feleség,nyugodt....