És hogy miért nem a jövő? Azért, mert a jövő már elkezdődött (közhely, hehe). 2010. április 29-én ugyanaz lesz mind Magyarországon, mind máshol a világban, mint ami most van, és nem a válságra gondolok. Az emberiség lassan halad előre a fejlődés útján, néha egy amputált végtagú ember magabiztosságával, néha egy nyílt tengerben fürdőző lajhár kecsességével. Nem óhajtok a részletekbe belemenni, dátum nélkül ugyan, de sokan megírták már, szerintük mi várható, hogy várható, a hazai helyzet meg aztán még kiábrándítóbb, mint az egész emberiségé,a mutyival, korrupcióval, a kimondatlan és el-pápápápá-zott problémákkal, az alkalmatlanok pozícióba juttatásával, a portások országa és az uram-bátyám mentalitással. De erről majd máskor, kicsit nyugodtabb körülmények között.

Addig is a kérdésre válaszolva egy klasszikust idéznék: Hogy mit fogunk csinálni 2010. április 29-én? Ugyanazt, amit minden nap: meghódítjuk a világot.

Ha akartok még más jövőbeli sztorikat olvasni és nézni a jövő szánalmas bloggereit (ha mi vagyunk a jövő, az irodalom szarban van), klikk a jövő emlékei blog-ra.